Ngondro kurzus Lama Ole Nydahllal 2009 szeptember 6-9

Ngondro kurzus Lama Ole Nydahllal 2009 szeptember 6-9

A Gyemant Ut Buddhista Kozosseg zagoni elvonulasi kozpontjaban.
(Kovaszna megye)

Program :
Szeptember 6. 19:00 Lama Ole Nydahl bevezeto eloadasa a buddhizmusrol

Szeptember 7. 10:00 Meditacio, utazotanitok eloadasa
15:00 Lama Ole Nydahl eloadasa,meditacio
20:00 Lama Ole Nydahl eloadasa, kerdesek -valaszok

Szeptember 8. 10:00 Meditacio, utazotanitok eloadasa
15:00 Lama Ole Nydahl eloadasa, meditacio
20:00 Lama Ole Nydahl eloadasa, kerdesek -valaszok

Szeptember 9. 10:00 Meditacio, utazotanitok eloadasa
15:00 Lama Ole Nydahl eloadasa, meditacio
20:00 Lama Ole Nydahl eloadasa, kerdesek -valaszok
(az orak az erdelyi ido szerint vannak,1 oraval elobb vagyunk az anyaorszagi
idonel.)
Az kurzuson barki resztvehet, nem kell hogy mar befejezve legyen a ngondro
barmelyik gyakorlata.

Ngondro:
Ngöndro (tib): elõkészítõ gyakorlatok. Négy általános és négy különleges van. Elõször ki kell alakítanunk egy alapos motivációt úgy, hogy négy alapvetõ tényt értünk meg életünkkel kapcsolatban: jelenlegi létünk ritkaságát és értékességét - azt, hogy a megszabadulás és megvilágosodás elérésére használhatjuk. Aztán a mulandóságot - azt, hogy most kell használnunk. A karmát, azaz az ok és okozatot - azt, hogy mi magunk formáljuk életünket. Végül pedig azt, hogy a megvilágosodás az egyetlen tartós öröm. A különleges gyakorlatok négy, számtalan ismétlést tartalmazó gyakorlatsorból állnak, melyek rengeteg jó benyomást ültetnek el tudatalattinkban. Ezek mélyen dolgoznak tudatunkban, egyre növekvõ örömöt adnak, és eltávolítják a jövõbeli szenvedés okait. A Ngöndro az alapja annak, hogy tudatunk természetét energiaként és tudatosságként egyaránt felismerjük. A négy különleges gyakorlat a Leborulások, a Gyémánt Tudat-meditáció, a Mandala felajánlások és a Tanítón való meditáció (Guru Jóga).


Helyszin:
A 2008-ban vasarolt huszhektaros terulet a Kovaszna megyei (Haromszek) Zagon kozsegtol 2 kilometerre talalhato. A helyiek Kerekerdo neven ismerik ezt a kisebb hegytetot, ahol az elvonulasi kozpont helyezkedik el. (ha igy erdeklodtok a faluban, konnyebben odairanyitanak). Ez a kurzus lesz az elso az elvonulási kozpontban.
A tabori hangulatot idezo helyszinen biztositott az etkezes, es a satorozas.
A terulet az ev egyeb idoszakaiban elvonulasi kozpontkent mukodik.

Szallas:
Sajat satorban.

Mit hozz magaddal?
Sator, folia, ragaszto (ha nagyon esne az eso), halozsák, uloparna, meleg ruha,
(esetleg pokroc-szeptemberben mar eleg huvos van), gumicsizma, elemlampa,
evoeszkoz, tanyer, pohar, kullancsriaszto, hazipatika.

A hely megkozeliteserol,a kurzusdijakrol,es az etkezesrol az alabbi honlapon
(az uj erdelyi orszagos honlapunk) bovebben informalodhattok:
www.budism.org
Valamint a kurzusra is itt regisztralhattok.

A kurzusra valo regisztracio hatarideje aug 31,meg ket nap van hatra.
Kerunk benneteket,akik szeretnetek jonni a kurzusra,regisztraljatok
ezen datumig,mivel azoknak akik nem regisztralnak nem tudjuk a kajat
biztositani (elore lekell jelentsuk az etelt szolgaltato cegnek hany
szemelyre fozzenek).
Regisztracio nelkul is johet barki a kurzusra,epp valamivel dragabb lesz igy
ott helyben,es mar a kajat,mint irtuk nem tudjuk megoldani.
Szeretettel varunk benneteket :)

Gyemant Ut Buddhista Kozosseg- Erdely
informacios telefon: +40(744)800400
Informacio: budisminfo@gmail.com


A szervezo csoport

www.budism.org

Láma Ole Nydhal az MTV-ben

Mandarava hercegnő életei és megszabadulása


The Lives and Liberation of Princess Mandarava



Mandarava hercegnő a 8. században, az indiai Zahor királyságban, az uralkodó leányaként született meg. Mivel számtalan kalpával ezelőtt elérte a megvilágosodást, már kicsi gyermekként a dharmának kívánta szentelni az életét.



Néhány évvel később találkozott tanítójával, Guru Rinpocséval, kinek partnernőjeként sokszázezer lényen segített.

Élettörténetének e rövid beszámolója egy terma: Guru Rinpocse adta, Jese Cögyal rejtette el, és a híres tertön, Samten Lingpa tárta fel. A könyvben ennek fordítása található meg (angolul).

A könyvet az Európa Centrum dharmashopjában vettem, és mélyen inspirálónak találtam. A szöveg rendkívül érzékletesen írja le a nehézségeket, melyekkel Mandarava szembesült a gyakorlása során. Csak ajánlani tudom mindenkinek!


Íme az egyik történet rövidítve, ajánlóként:

A Vadzsra Mester éppen elutazni készült a Maratika-barlangba, hogy ott megvalósítsa a halhatatlanság állapotát.


Tanítványai könyörögve kérték, hogy maradjon, mindhiába. Ekkor Guru Rinpocse Mandaravához egy vadzsra dalt énekelt: „Emaho! Csodálatos ifjú leány, kinek teste fénylően tündököl! Gyönyörű alakod bájos, kecses, és tökéletesen fenséges. Ragyogó mosolyok szépséges hölgye, téged hibák nem szennyeznek. Vadzsra tested egy gyönyörű lótuszra emlékeztet. Nyugodt, ifjú formád, mely a tökéletesség minden jelét magán viseli oly fénylően ragyog, hogy lenyűgöző szépsége azonnal elbűvöli tudatomat, amint rád pillantok. Ám e virág, Mandarava, csak egyszer fiatal. Figyelj most rám nagyon, nemes tulajdonságok hercegnője:

Ha a szenvedésteli létezés e végtelen óceánjában korábbi tetteink eredményeivel vagyunk elfoglalva, az csak még értelmetlenebb elfoglaltságokhoz vezet. Most elérkezett az idő, hogy egy jelentőségteljesebb jövőt teremts. Valósítsd meg a szent Dharmát, fiatal hercegnő! […]”

E szavak hallatán Mandarava így válaszolt meghatódva:
„Emaho! Fiatal férfiú, kit oly gyönyörteli látni! Tested tökéletesen arányos minden pontján; magadon viseled a tökéletesség fő és kisebb jeleit. […] Akármilyen erősen érzem soha nem szűnő szereteted és együttérzésed ajándékát, tudatom mégsem bírja elviselni, hogy Tőled távol legyek. Mostantól, az összes jövőbeli életen át, kérlek mindig tarts együttérző, szerető gondoskodásodban! […] Azért, hogy soha ne kelljen elválnunk, kérlek vigyél magaddal az utazásodra, és tárd fel a titkos tan értékes útját!”


A Vadzsra Mester így válaszolt:
„Szépséges leány! Noha szerencsés karmával rendelkezel, ahhoz, hogy a titkos ösvényen járj, képesnek kell lenned arra, hogy a legnagyobb nehézségek közepette, akár az életed árán is szorgalommal gyakorolj! […]”

Mandarava így szólt:
„Soha meg nem szűnő bizalommal, tiszta látásmóddal és mélységes odaadással rendelkezem. Kérlek vigyél magaddal az utazásodra. Még ha földet és kavicsokat is kell ennem azért, hogy fenntartsam magam, akkor is menni akarok!”

Ezután a Vadzsra Mester így szólt:
„Ó jaj! Akkor kelet felé távozom. Te, fiatal leány, fordulj arcoddal kelet felé. Maradj ebben a pozícióban. Amíg újból nem találkozunk, akármennyire is rémült leszel, tartsd meg tiszta látásmódod bátor méltóságát!”
Ezután a guru felemelkedett a térbe, majd dakinik kíséretében távozott.

Zahor királyát, a király minisztereit, alattvalóit, és az egybegyűlteket elborította a szomorúság. Fájdalomtól elemésztve, szakadatlanul zokogva könyörögtek a guruhoz.

Másnap hajnalhasadtakor körülnéztek, és látták, hogy Mandarava elment, feladva ragaszkodását a királyhoz, rokonaihoz, kíséretéhez, vagyonához és tulajdonaihoz. Ugyanakkor egyensúlyát megtartotta, az oddiyana-i guru, Padmasambhava szerető kedvességének és együttérzésének védelmező hálójában helyet foglalva. Útja során keresztülhaladt számos völgyön és országon, majd hirtelen egy lakatlan helyen találta magát, amely minden elképzelést felülmúlóan rémisztő, haraggal teli és barátságtalan volt.

Három hosszú napon át egy sziklás szakadékban ragadt, étel, ital és hajlék nélkül. Csontig fagyott és éhezett. Csak trópusi madarak és vadállatok hátborzongató hangjait hallotta. Végül sikerült egy csúcsra felkapaszkodnia, ekkor azonban látta, hogy a végzet rémisztő szakadékába kell leereszkednie. Ekkor, bátorságát elveszítvén, zavarodott bánatában szíve mélyére nézett, ahol spontán, mély odaadása guruja felé változatlan maradt. Kétségbeesésében így zokogott: „Kye ma! Kye hu! Ó Guru Oddiyanaból! Guru, aki feltárja a megszabadulás útját! Kérlek nézz rám könyörületes együttérzéseden keresztül! Először is, megérkeztem ebbe az északi országba. Másodszor, elnyelt egy vadállatokkal teli dzsungel. Harmadszor, a sziklás szakadékban zúgó víz hangja hasogatta a fülemet. Félek, hogy egy barbár országban vagyok, ahol démonok és kannibálok törhetnek rám! Ó kegyelem jóságos ura, hol talállak most meg? Nélküled a tudatom ingatag és gyenge! […]” Majd könnyezve a földre zuhant.

Mindentudásán keresztül a Lótusz Guru (Padmaszambhava) tudatában volt Mandarava bánatának, így elment hozzá. Mandarava zokogott guruja jelenlétében, és a hála érzése olyannyira elborította, hogy megragadta és szorosan ölelte őt. Ekkor a guru így szólt:
„Hová tűnt bátorságod félelemnélküli fogadalma most, hogy szembesültél egy ilyen rosszindulatú és féktelen vidékkel? Egy félelmetes hely, mint amilyen ez is, csak segíti a gyakorló igaz gyakorlatának megjelenését. Az ellenséges körülmények a gyakorló igazi kincsei. Egy ilyen páratlan elvonulási hely a legbelsőbb Dharma megvalósításának legmagasabb rangú pontja. Egy ijesztő, kényelmetlen hely nem más, mint a kés, amely átvágja a csapongó gondolatokat. A haraggal teli temetők azok a helyek, ahol leleplezhetjük az eternalizmus
csalfa nézeteit (valóságosság illúziójában való hit).
A terméketlen, rémisztő vidék illuzórikus voltának felfedezése a legbelsőbb szent Dharma felfedezése. A dzsungel hangja bevezető a bardóba (közteslét, mint a halálé). Szomorúság és vidámság, igazság és csalárdság – ezek nem létezőek.
A guru iránti igazi odaadás gyakorlata nem más, mint a soha nem halványuló mély bizalom kifejlesztése. Ez az alap, ahonnan a bardóból való megszabadulást kereshetjük. A bardóban a félelmetes hangok ezer sárkány üvöltéséhez hasonlatosak; olyanok, akár a halál ura közeledő hírnökeinek hangja.
A sötétség e tárháza nem oszlatható el egy eonnyi fénnyel sem. Olyan, mintha egy sűrű erdőben ragadnánk, ahol mindenfelé éles fegyverek vannak, a nyolc ijesztő keskeny ösvénnyel és a négy haragos hanggal. A szenvedés elviselhetetlen és minden elképzelést felülmúl!”

Ebben a pillanatban Mandarava negativitásai és elhomályosulásai megtisztultak, és minden nemes kvalitás, amely megjelenik az úton, felébredt a tudatában.

Kilátás Mandarava barlangjából

Ez volt az a fejezet, amely bemutatja, hogy a guru miként tudja megszabadító instrukcióin keresztül felébreszteni a tanítvány tudatában a szamszara elhagyásának a jeleit, és hogy Mandarava hogyan találta meg a Dharma valódi útját.


forrás az Amazon-on:


Könyvajánló - Láma Ole Nydahl: Első lépés a Gyémánt úton

Egy utazás, amely történelmet írt


Első lépés a Gyémánt úton


Valamikor a hippikorszak végén egy fiatal dán házaspár egy ütött-kopott Volkswagen busszal útnak indult Nepálba, hogy újabb tapasztalatokat szerezzenek a tudat megismerése terén. Ole Nydahl és felesége, Hannah ekkor találkozott először a tibeti buddhizmussal, amely mindörökre megváltoztatta az életüket. Noha számos akadályt le kellett győzniük, az első utat hamarosan több másik is követte. Nemsokára az első európaiak között voltak, akik magas rangú lámák beavatási szertartásain vehettek részt. Az utazások során Ole és Hannah lassan számot vetett korábbi gondolkodásmódjával, mindketten elkötelezték magukat a tanítások mellett, és a tibeti lámáktól fokozatosan elsajátították a gyakorlatot, hogy aztán a Karma Kagyü vonal legnagyobb meditációs mestere, 16. Karmapa első nyugati tanítványaiként – majd később teljes jogú tanítóként – a nyugatot is megismertessék a Gyémánt Út buddhizmus hasznos és örömteli módszereivel.

Az Első lépés a Gyémánt Úton fordulatokban gazdag, izgalmakban bővelkedő élménybeszámoló LÁMA OLE NYDAHL első nepáli, bhutáni és indiai útjairól, amely nem csupán a Himalája lábainál élő közösségek mindennapi életébe enged betekintést, de egyúttal azt is bemutatja, milyen gyümölcsöző kapcsolat születhet két távoli kultúra – a nyugati idealizmus és a buddhista materializmus – találkozásából.

„1967-ben Mumbaitól északra, egy Indonéziába tartó repülőn (a sárgaságtól még émelyegve, és harmincnégy kiló aranyat cipelve egy túlságosan szűk mellényben) ragyogó felhőalakzatokat láttam jönni a Himalája felől. Olyan gyönyörűek voltak, és annyira mélyen megérintettek, hogy hirtelen úgy éreztem, el kell mennünk oda, ahonnan ezek a felhők jönnek. Valami várt ott ránk, valami fontos.”

2 940 Ft 25% 2 205 Ft kosárba

Gampopa életének rövid összefoglalása



Életének és megszabadulásának története olyan mélységes, akár az óceán, és olyan határtalan, akár a tér. Csak egy Buddha mondhatná el teljesen.


A negyedik Buddha, Shakyamuni értékes tanításainak idejében számtalan nagyszerű tudós és megvalósított tanító jelent meg, akár egy gyöngy mala szemei. Közöttük volt Gampopa, aki már időtlen idők óta meg volt világosodva. Olyan volt ő, mint a négy értékes drágakő lényegiségén nyugvó Meru hegy. A mozdulatlan Dhamakajából jelent ő meg, azért hogy segítse és megszabadítsa az érző lényeket, akiket elhomályosított a nemtudás; akik a születés, öregség, betegség és halál szenvedéseit tapasztalták egy sivár birodalomban vándorolva; bilincsbe verve és megkínozva a vágy, a harag, és más zavaró érzelmek szörnyetegei által. […]


Számtalan kalpával ezelőtt, Padmey Dawa Buddha idejében, Gampopa egy Mentok Dazey nevű bodhiszattvaként született meg. A részletes történetet a „Meditációs Elmélyülés Királya” című szutrában találhatjuk meg (36. fejezet), mely a Kangyur része. A következőkben a fent említett történet foglaljuk össze:


Egyszer, Padmey Dawa Buddha tanításainak alkonyán, egy királyságból 7000 bodhiszattvát száműztek. Ezek a Minden-Jóság Erdejébe menekültek, és ott maradtak Mentok Dazey bodhiszattvával. Számtalan érző lény érte ekkor el a „nincs visszatérés” (,,non-returning”) állapotát. Az ország királyát Paway Jin-nek hívták, akinek 84000 királynéja, 1000 fia és 500 lánya volt. Mindannyian nagy gazdagságban és boldogságban éltek. Egyszer, amint Mentok Dazey meditatív állapotban időzött, tisztánlátása révén észrevette, hogy nagyon sok bodhiszattva született újjá az országban. Tudta, hogyha ezek meghallják a tanításokat, el fogják érni a „nincs-visszatérés” állapotát, ha viszont nem hallják meg, aláhullhatnak. Ezért meditatív koncentrációjából felkelvén így szólt a 7000 bodhiszattvához: „El fogok menni a falvakba, városokba, és királyságokba, hogy tanításokat adjak és az érző lények javára váljak.”


A bodhiszattvák ekkor így szóltak hozzá: „Nagyon sok gonosz és féktelen ember van ott, aki árthat Neked!” És könyörögtek, hogy maradjon.

Mentok Dazey azt mondta: ,,Ha csak arra vagytok képesek, hogy megvédjétek magatokat a bajoktól, hogyan akartok a Buddha tanításait fenntartva minden lény javára válni?” Azzal elindult a palota felé, és tanításokat adott a királynéknak, a hercegeknek, a hercegnőknek és más embereknek hét napon keresztül egyfolytában, anélkül hogy evett vagy ivott volna. Erőfeszítésein keresztül számtalan lényben ültette el a megvilágosodás eléréséhez szükséges magokat. Az emberek közel s távol óriási odaadást éreztek iránta.

Ezt látva Paway Jin király viszont féltékeny lett. Azt gondolta: „Lehet, hogy ez a szerzetes el fogja venni tőlem a királyságomat!” Ezért a király magához rendelte Gache-t, a hentest. Ennek az embernek fogalma sem volt arról, mi a különbség a pozitív és negatív tettek között. A király elküldte, hogy ölje meg Mentok Dazey-t, nagyszerű jutalom fejében. Gache fogta a kardját, átverekedte magát a tömegen, és levágta a bodhiszattva végtagjait.

Ekkor Mentok Dazey testéből fény ragyogott ki, és vér helyett tej folyt ki belőle. Miután meghalt, teste arany színűvé változott, és minden szerencsés jel megjelent rajta. Ezt látván, a király ezt gondolta: „Ó, jaj! Ez a szerzetes a megvilágosodás „nincs-visszatérés” állapotában volt! Milyen szörnyű tettet követtem el! Bizonyosan a poklokban fogok újraszületni!”


Ekkor istenek jelentek meg az égbolton, és mindezt megerősítették: „Igen, ezt tetted, és az fog történni!” A király megrémült, és sírva a földre omlott. Az istenek szomorúak voltak és így siránkoztak: […]

Az istenek értesítették az erdőben maradt bodhiszattvákat is, akik Mentok Dazey testéhez rohantak, hogy láthassák őt. „Hibátlan erkölccsel rendelkezett Ő!” – keseregtek. „Miféle bűnt követhetett volna el?” És így tovább. Majd ájultan a földre zuhantak.

A király elhamvasztotta a testet; a tűzben szantálfa, agaru (?), és más értékes anyagok égtek. Ekkor lenyűgözően csodás jelek mutatkoztak. A maradványokat egy értékes sztúpába helyezték, melyet külön erre a célra építettek. A király számtalan felajánlást tett és tisztító gyakorlatokat végzett naponta háromszor, több ezer évig. Miután meghalt, a poklok birodalmában született újra, és kalpákon át ott maradt.


A „Meditációs Elmélyülés Királya” szutrában Shakyamuni Buddha így szól: „Én voltam Paway Jin király, és te, Chandraprabhavakumara bodhiszattva, te pedig Mentok Dazey voltál.” Ezt hallván Chandraprabhavakumara nagyon boldog lett. Később Tibetben reinkarnálódott Gampopaként, akit gyakran „az Orvos”-ként is emlegettek. Maga Gampopa ezt mondta három kham-i jóginak:

Amikor Chandraprabhavakumarának hívtak,

A tökéletes Buddha idejében,

A Magasztos Úr Shakyamuni

Az én kérésemre adta meg a „Meditációs Elmélyülés Királya” szutra tanításait.

Nagy bodhiszattva az, aki emlékszik a számtalan előző életére.

Az „Együttérzés Fehér Lótusza” szutrában Buddha szintén megjövendöli Gampopa megszületését. […]

A nagy fordító, Marpa, így jövendölt Milarepának: […]

Vajrayogini szintén megjövendölte Milarepanak, hogy […]

Gampopa Nyalban született, Dél-Tibetben, a föld disznó évének Vesak hónapjában, annak nyolcadik napján (1074-ben). Édesapja Nyiwa Gyalpo, édesanyja Nyalsa. Születését különböző csodás jelek kísérték. Egy bátyja és egy öccse volt. Sokat tanult apjától, aki szintén nagyszerű tudós és gyakorló volt. 22 éves korában megnősült, és egy lánya és egy fia született.

Különféle gyógyszerekről tanult az indiai mestertől, Kyemetől, illetve a tibeti orvostól, Bizitől – összesen 30 tanítómestere volt. Olyan sok érző lénynek segített, hogy úgy tűnt, mintha maga a Gyógyító Buddha jelent volna újra meg.

Valahogyan a lányát és a fiát is elragadta a múlandóság törvénye, és nem sokkal ezután felesége is komolyan megbetegedett. Gampopa semmilyen módon nem tudta meggyógyítani. Végül így szólt: „A világi életben („householder’s life”) nincsen boldogság. Halálom után, Orvosom, gyakorold teljes szíveddel a Dharmát!” Gampopa így válaszolt: „Akár életben maradsz, akár meghalsz, megígérem, hogy a Dhamát fogom gyakorolni.”

Felesége szemei könnybe lábadtak, majd eltávozott. Ez az esemény erős önmegtartóztatásra sarkallta Gampopát. Szerzetessé lett a mang-yul-i Khenpo Loden Sherab mellett, valamint tanítói lettek még […] , majd nagyon sok tanítást és beavatást kapott […] A Sönam Rinchen nevet kapta (Értékes Érdem).


[Majd egyszer csak] álmában megjelent egy magas, kékes színű jógi, aki pamut ruházatot viselt, a vállán lazán átvetve, és a kezében egy sétáló pálca volt. A furcsa alak Gampopa fejére tette a kezét, ráfújt, majd eltűnt. Ezután Gampopa meditációja még jobban fejlődött, mint azelőtt. Amikor elmesélte a történteket egy másik szerzetesnek, az a következőt javasolta: „Te egy tiszta erkölcsű bhikshu vagy. Egy ilyesféle jógi megjelenése csak Pekar (Dharma védelmező) által teremtett akadály lehet; jobban tennéd, ha inkább Miyowa-n meditálnál.” Gampopa így is tett, azonban a jógi látogatásai egyre gyakoribbá váltak.


Mindeközben Milarepa, a Jógik Ura, aki elérte Vajradhara állapotát egyetlen élet alatt, éppen a Vörös Szikla barlangban tartózkodott, ahol tanításokat adott a tanítványainak – jógiknak, jóginiknek, többek között Rechungpanak és másoknak is. A régebbi (~rangidős) tanítványai így szóltak hozzá: „Idős vagy már. Ha eltávozol egy másik tisztaföldre, szükséged lesz egy utódra („regent”). Kérünk, hogy jelölj ki valakit, akiben megbízol, és add át neki az összes tanításodat. Máskülönben nem lesz senki, aki vezethetné majd a tanítványokat.”


Milarepa így szólt: „Én egy jógi vagyok. Nem lesz utódom. De lesz egy tanítványom, aki minden aktivitásomat folytatni tudja majd. Ma éjszaka utánanézek, hogy hol van most. Holnap kora reggel gyertek vissza.”

Másnap reggel a tanítványok aggódva gyülekeztek. Milarepa azt mondta: „Hamarosan érkezni fog valaki, akit „Orvos”-nak neveznek, aki a Vinaya hagyomány szerzetese. Ő meg fogja kapni az összes tanításomat, mintha egyik vázából a másikba öntenék. Ő lesz az, kinek aktivitásai a 10 irányba terjednek. Éjszaka, álmomban, egy üres kristályvázával érkezett, és én ezüst vázámból ambróziát öntöttem az övébe.”

Majd így folytatta: „Fiú született, s az apa már öreg. Lesz valaki, aki felragyogtatja a Dharmát a napkeltéhez hasonlatosan; és számtalan lény javára válik majd.” És így énekelt: […]


Ebben az időben Gampopa éppen sétált. Egyszer csak három koldushoz érkezett, akik az út mellett beszélgettek. Az egyik azt mondta: „Mi hárman olyan szerencsétlenek vagyunk. Olyan csodálatos lenne, ha csak egy tál zöldségünk is lenne.” A másik így szólt: „Ha már kívánságokat teszel, akkor már inkább kívánd azt, hogy bárcsak olyanok lennénk, mint Tsede király.” A harmadik így vélekedett: „Tsede szintúgy meg fog halni, mint bárki más. Semmi sem fog neki segíteni abban a pillanatban, ahogy másnak sem. Jobb, ha inkább Milarepához könyörgünk, a Jógik Urához. Neki nincs szüksége ruhára, és ha nincs élelme, a dakinik ambróziát visznek neki.”

Ezt hallván Gampopában olyan nagy odaadás ébredt Milarepa felé, hogy a szemeiben könnyek jelentek meg. Hosszú ideig mozdulni sem tudott. Végül visszament a szobájába, és elkezdte recitálni a hétágú imát, ami abban az időben a fő gyakorlata volt. Mivel figyelme gyakran elkalandozott, azt gondolta: „Most meg mi történik?”. Ezért inkább csak a nyugodt elmélyülés állapotában időzött, és nagyszerűbb tapasztalatokat szerzett a tisztaságról és az ürességről, mint valaha.


Később meghívta a három koldust a szobájába és finom ételt készített nekik zöldségekkel. A nagyszerű jógi hollétéről érdeklődött, és sok más kérdést is feltett. Az egyik koldus azt mondta: „Gungthang-ban van Mang-yul-ban. Noha én magam nem is láttam még őt soha, nagyon sok ember megy oda, hogy találkozhassanak vele. Azonban sokan nem találják: van, aki csak egy kristálysztúpát lát, és van, aki Shakyamuni buddhaként látja őt. Sok különböző formában jelenik meg. Legtöbbször Drin és Nyenam hegyei közt tartózkodik.”

Gampopa így szólt: „El szeretnék menni oda. Elkísérnétek?”

A koldusok így feleltek: „Te fiatalnak nézel ki, nem bírnánk tartani veled az iramot. Ha Tibet nyugati részébe utazol, meg fogod őt találni. Arrafelé jól ismerik és nagyra becsülik őt.” Másnap a koldusok eltűntek, tehát valószínűleg Milarepa manifesztációi voltak, akik arra inspirálták Gampopát, hogy keresse fel a lámát. Gampopa most elviselhetetlenül nagy odaadást érzett, és eldöntötte, hogy mennie kell. Engedélyt kért a Kadampa lámáktól. Tulajdonait eladta, így négy uncia aranyhoz és némi teához jutott. Így elindult útjára egy barátjával.


Amikor Gurmoba érkeztek, a barátja nem kísérte tovább. Ezért más emberektől kért útbaigazítást. Egyszer csak egy kereskedővel találkozott, akit Dasangnak hívtak, és Nyenamból érkezett. Ő ezt mondta: „Milarepa, a Jógik Ura, kinek híres megvalósítása áthatja Tibetet, Chuwarban van ezekben a napokban.” Gampopa ekkor úgy érezte, mintha magával Milarepával találkozott volna. Örömében, könnyeivel küszködve átölelte a kereskedőt, majd részletes útbaigazítást kapott tőle.

Amikor Gampopa Dingribe érkezett, a szél-energia rendszerében keletkezett rendellenesség miatt megbetegedett, és majdnem meghalt. Több napon keresztül maradt itt, anélkül, hogy akár csak vizet ivott volna. Ezalatt az idő alatt Milarepa irányába meredt, és hozzá esedezett.


Milarepa ekkor éppen a tanítványait tanította Tashi Gang-nál. Néha meg-megállt, egy rövid ideig meditált és közben mosolygott. A tanítványok megkérdezték tőle: „Talán valamilyen különleges megvalósítást látsz egy szerencsés társunk tudatában? Vagy éppen helytelen látásmódot fedeztél fel egy szerencsétlen tanítványodban?”

Milarepa azt mondta: „Egyiket sem látom.”

Ezután újra megkérdezték tőle: „Akkor mi az oka e viselkedésednek?”

Milarepa így szólt: „Fiam, a tanító Közép-Tibetből, megérkezett Dingribe. Fájdalom borítja el egész testét. A lámához könyörög könnyekkel a szemében. Érezve odaadásának erejét, együttérzés ébredt bennem és megáldottam őt meditációm során. Boldog vagyok, és ezért mosolyogtam.” És Milarepa szeméből is könnyek hullottak.

Végül Gampopa találkozott Milarepával Tashi Gangnál, ahol aranyat, teát, és más dolgokat ajánlott fel, és számtalan leborulást tett. Kezeit a szívénél összetéve így szólt: „Messziről érkeztem, sok megpróbáltatáson keresztül, mindig az értékes tanítások után sóvárogva. Kérlek, fogadj tanítványoddá.”

Milarepa így felelt: „Van néhány tanítványom, kik Indiából érkeztek, ami sokkal messzebb van, mint a te otthonod.” Ezután odanyújtotta Gampopának kappaláját a maradék nektárral és utasította, hogy igya meg. Kezdetben Gampopa tétovázott, hiszen szerzetes volt és sok ember gyűlt ott össze. Végül Milarepa azt mondta: „Ne merülj el a gondolataidban, csak idd meg!” Ekkor Gampopa, félvén hogy valamit esetleg elront, az egészet megitta. Ez egy szerencsés jel volt, ami azt mutatta, hogy Gampopa alkalmas edény és az összes tanítást meg fogja kapni.

- Mi a neved? – kérdezte Milarepa.

- Sönam Rinchen. – válaszolta Gampopa.

- Az „érdem” a nagyszerű felhalmozásra utal. A „értékes” azt jelenti, hogy értékes vagy az érző lények számára. – Milarepa ezt háromszor megismételte.

Ezután Gampopa arra kérte, mesélje el életének és megszabadulásának történetét. Milarepa így szólt:

- Csodálatos, hogy nagy odaadással eljöttél hozzám, de az aranyra és a teára nincs szükségem. Használd őket saját gyakorlásod biztosítására. Íme életem és megszabadulásom története: […]
Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem